Sífutás

     A sífutás télisport, része az északisí sportcsaládnak (sífutás, síugrás, északi összetett – sífutás+síugrás) melynek során a sízők a havas terepen – általában – síbotok segítségével hajtják előre magukat a sílécen. Rokon sportág a sílövészet vagy biatlon, amely szintén kombinációs sportág, sífutásból és lövészetből áll. Létezik még tájékozódási sífutás is. A sífutás nyári változata a síroller.

Ősi eredetű, ma már rendkívül népszerű tömegsport.

      A jól kialakított pályán (a klasszikus stílusú futáshoz mindig) nyomokat fektetnek le, amely nyomokban, mint csatornákban siklik a síléc. A szabadstílusú versenyeken csak a rajtnál vannak előre lefektetett nyomok. A sífutó pályán emelkedők, lejtők, kanyargós és egyenes szakaszok követik egymást, de a legnagyobb szintkülönbség meghatározott. A pálya tengerszint feletti magassága nem haladhatja meg az 1800 métert.

Felszerelés

A sífutásra alkalmas sílécek mintegy 2 méter hosszúak, 5 centiméter szélesek, vastagságuk pedig a hossz mentén 1–4 centiméter között változik. A legvastagabb középtájon, pontosabban a kötés környékén, így biztosítva a megfelelő szilárdságot és rugalmasságot a léc számára. A sílécek méreteit a versenyző magassága és súlya alapján állapítják meg, de figyelembe veszik a síző, pontosabban a sífutás stílusát is. A sífutóléc magasság irányban ívelt, és akkor megfelelő a sportoló súlyának, ha ráállva a közepe nem éri a sík talajt. A klasszikus futósí hosszúságának a testmagasság + 10–15 centimétert ajánlanak.

A sítalpak között vannak olyanok, amelyek gyantázást (waxolást) igényelnek, de vannak wax nélküli lécek is (a szabadidős sífutók számára). Míg az alpesisíelés sílécei mindig fém élekkel rendelkeznek, addig a sífutó léceknek nincsenek fém élei. A sílécek anyaga régen fa volt, ma már különböző rétegekből (például fa, üvegszál, műanyag, szintetikus hab) összeállított kompozit anyag. A léc elejét ívelten felhajlítják.

A sífutók – mint az alpesisízők – két síbotot használnak, de szerepük itt sokkal fontosabb, mert többnyire ezek segítségével, lökve, tolva magát halad előre. Kezdetben a síbotok anyaga bambusz volt, és csupán egyetlen botot használtak. Az 1960-as évektől terjedtek el az alumínium vagy üvegszálas konstrukciók, de készülnek botok szénszálas, vagy más erős, könnyű anyagból is.

A sífutás kötései speciális kialakításúak, a sílécre általában csavarozással erősítik fel. A kötést és a cipőt egymással összefüggő rendszerként kezelik.